Az előzőekben leírtakat összegzem most kicsit, hogy mi az, amire oda kell figyelni, ami problémát okozhat gyermekünk mozgás- és más területen való fejlődése szempontjából.

Nagyon fontos, hogy a szülői megérzések a legtöbb esetben helytállóak, még akkor is, ha az egészségügyben dolgozó szakemberek egy része hajlamos a probléma bagatellizálására. Ha valaki úgy érzi, hogy gyermeke "olyan furcsán" csinál valamit, vagy "ennek szerinte nem így kellene kinéznie/lennie", de nem tudja, hogy pontosan hogyan, inkább forduljon több szakemberhez, míg kielégítő választ nem kap. Ha kiderül, hogy probléma van, akkor a korai terápia nagyon fontos, és eredményes, ha pedig nincs probléma, akkor megnyugodhatnak a szülők.

Amit le kell szögeznünk, hogy lusta csecsemő nincs! Vannak habitusból adódó különbségek. Akadnak örökmozgók és szemlélődő beállítottságú apróságok is, de mozgásukban, képességeikben a koruknak megfelelő követelményeket teljesíteniük kell. Sok esetben frusztrációt is okoz a kicsinél, mikor ő már szeretne egy adott mozgásformát végezni, de valamilyen gátló tényező ezt nem engedi. Ilyenkor jön a mérgelődés, sírás, csapkodás, repkedés, stb. sokszor 2-3 terápiás alkalom is "csodákra" képes. 

A másik igen gyakran hallott mondat a "Majd kinövi.", de a legtöbb esetben nem! Lehet, hogy valamelyest korrigálódik a probléma, vagy mással kompenzál, de nem növi ki.

Semmi olyat ne végeztessünk a gyermekkel, amit ő még önállóan kivitelezni nem tud. Ne ültessük! Ne járassuk! Ha a kicsi még nem tudja egyedül, akkor az izomzata még nem erősödött meg eléggé ahhoz a mozgásformához. Az "ültetett gyereknél" gerincproblémák alakulhatnak ki. A "járatott gyerek" pedig elhagyhatja a mászást, hibás mozgások rögzülhetnek, melyek ízületi problémákat okozhatnak. Ezen okok miatt inkább hanyagoljuk a járássegítők alkalmazását is.