Először néhány mondatban leírnám könyökízületünk főbb jellemzőit. Három csont három helyen való ízesülése alkotja a hétköznapokban csak könyökként emlegetett ízületünket. A felkarcsont ízesül a singcsonttal és az orsócsonttal, e két alkarcsontunk pedig még egymással is kapcsolódik. A felkar- és alkarcsontok kapcsolódása a könyök hajlítását és nyújtását, míg a két alkarcsont egymással való ízesülése a tenyér felfelé és lefelé fordítását teszi lehetővé. A orsócsont feje úgy néz ki, mint egy "kb. 1 cm vastag peremű mélytányér". Ezen a peremen fut körbe kívülről egy szalag, mely által forgatni tudjuk alkarunkat. 

Azt már korábban is említettem, hogy a csecsemők ízületei még nincsenek megfelelően kialakulva, végleges állapotukat csak sokkal később érik el. Így az ízületi vápák még nem végleges mélységűek, és az ízületi fejek még nem végleges nagyságúak. Ezen okok miatt a gyerekek ízületei sokkal sérülékenyebbek, gyakoribbak a ficamok, félficamok. 

A leggyakoribb játék közbeni sérülés a könyök félficama, azaz, mikor egy rántás hatására a orsócsontot gyűrűszerűen körbevevő szalag lecsúszik az ízületi felszínről. Ez általában fájdalommal és mozgásképtelenséggel jár. Helyretétele egyszerű, de bízzuk inkább szakemberre.

Ezek alapján mindenkinek azt tanácsolnám, hogy hanyagoljuk játék közben a gyermek kezének megrántását, a kicsi földről való felrántását, kéznél fogva való "ugráltatását", pörgetését, háton cipelését. Inkább a lapockája alatt fogjuk meg az oldalát, hátát, úgy biztos, hogy nem okozunk neki sérülést.