ügyesbaba

2015\08\26

Játékból könyökficam

Először néhány mondatban leírnám könyökízületünk főbb jellemzőit. Három csont három helyen való ízesülése alkotja a hétköznapokban csak könyökként emlegetett ízületünket. A felkarcsont ízesül a singcsonttal és az orsócsonttal, e két alkarcsontunk pedig még egymással is kapcsolódik. A felkar- és alkarcsontok kapcsolódása a könyök hajlítását és nyújtását, míg a két alkarcsont egymással való ízesülése a tenyér felfelé és lefelé fordítását teszi lehetővé. A orsócsont feje úgy néz ki, mint egy "kb. 1 cm vastag peremű mélytányér". Ezen a peremen fut körbe kívülről egy szalag, mely által forgatni tudjuk alkarunkat. 

Azt már korábban is említettem, hogy a csecsemők ízületei még nincsenek megfelelően kialakulva, végleges állapotukat csak sokkal később érik el. Így az ízületi vápák még nem végleges mélységűek, és az ízületi fejek még nem végleges nagyságúak. Ezen okok miatt a gyerekek ízületei sokkal sérülékenyebbek, gyakoribbak a ficamok, félficamok. 

A leggyakoribb játék közbeni sérülés a könyök félficama, azaz, mikor egy rántás hatására a orsócsontot gyűrűszerűen körbevevő szalag lecsúszik az ízületi felszínről. Ez általában fájdalommal és mozgásképtelenséggel jár. Helyretétele egyszerű, de bízzuk inkább szakemberre.

Ezek alapján mindenkinek azt tanácsolnám, hogy hanyagoljuk játék közben a gyermek kezének megrántását, a kicsi földről való felrántását, kéznél fogva való "ugráltatását", pörgetését, háton cipelését. Inkább a lapockája alatt fogjuk meg az oldalát, hátát, úgy biztos, hogy nem okozunk neki sérülést.

ficam könyök megrántás

2015\08\11

Babahordozás

Sokan sokfélére esküsznek, mások vagyunk más az igényünk, de van néhány fő szempont, melyeket szem előtt kell tartanunk, ha megfelelően szeretnénk hordozni csemeténket. 

A baba mellkasa mindig felém kell, hogy forduljon, soha ne legyen háttal.

Figyelni kell, hogy a hátát, fejét jól, feszesen tartsa a a hordozó. (Nagyobb korban persze már nem szükséges a fej ilyen mértékű tartása, mert jobban szeretnek nézelődni a kicsik, de némi alátámasztás akkor is szerencsés.) Megfelelő a szorosság, ha a baba hasa hozzám simul, és bármerre hajolok, szinte nem távolodik tőlem. Ha már én is nehezen kapok levegőt, akkor túl szoros a kötés, picit lazítani kell rajta.

Megfelelő legyen az alsó végtagok helyzete. Ez azt jelenti, hogy a kicsi lábai (nagyságtól függően) a hasam vagy a medencecsontom környékén, azt szinte átölelve helyezkednek el. A hordozó az egész combcsontot alátámasztja térdhajlatig (kb. vízszintes helyzetben), a lábszár és lábfej pedig a hordozón kívül helyezkedik el.

Ne lógjon a baba a pocakunkon. Olyan magasságba kell felkötni a picit, hogy a homlokára kényelmesen tudj adni egy puszit.

Saját testünk védelmét is szem előtt kell tartani a hordozás során. Elölre maximum 7 kg-ig ajánlott kötni a kicsit, később, és főleg hosszabb távon a háton való hordozást kell előnyben részesíteni.

"Féloldalas, zsákszerű" hordozókendő az egészen picikéknek ajánlott. Úgy tud benne feküdni, mintha a karunkban tartanánk. Nagyon kell viszont arra figyelni, hogy nehogy megtörjön a nyaka, beforduljon fejecskéje, ami miatt esetleg nem kaphat levegőt.

A rugalmas kendő puhább, kényelmesebb, mint a szövött kendő, de nagyobb súly alatt megnyúlik, nem tartja megfelelően a babát. Főként elöl hordozásra, 6-7 kg-ig ajánlott.

Szövött kendő minden hordozási típusra, minden életkorban ajánlott.

A karikás kendő főként csípőn hordozásra alkalmas, használata egyszerű, gyors, de az anyukát, és a gyereket is kevésbé tehermentesíti.

A kötős vagy csatos ergonomikus hordozó (mei tai) nagyobb gyerekeknél (6-7 hónapos kor után) ajánlott.

Az a típusú kenguru, melynek alakja egy úszódresszéhez hasonlít, nem ajánlott, mert a kicsi lába csüng, csípője rossz pozícióban van, ami ízületi problémákhoz vezethet.

kendő kenguru babahordozás

2015\07\25

Bedőlő boka

Felnőtt korban talpunkon két fő boltozatnak kell lennie. Egy hosszanti, és egy haránt irányúnak. A hosszanti boltozat a nagy lábujj alatti talppárnától a sarokcsontig tart, a harántboltozat pedig a nagylábujjtól a kislábujj alatti talppárnáig tart. Ezeket az talpi izmok alakítják ki. Ha a talp izmai elgyengülnek, túlnyúlnak, vagy rossz helyzetben rögzültek, és úgy működnek, a láb statikai szerkezete megbomlik, a lábtőcsontok és lábközépcsontok lesüllyednek, így a boltozatok eltűnnek. Ami viszont ennél aggasztóbb, ha valamilyen tényező miatt ki sem alakulnak.

A kisbabák talpi boltozatok nélkül születnek. Az itt elhelyezkedő izmok is, mint a többi, a használat során erősödnek meg, és alakítják ki a megfelelő szerkezetet. Mikor elkezd felállni a gyermek, már akkor oda kell figyelni a láb helyes tartására. A teljesen tehermentes helyzet után ekkor hirtelen az egész testsúlyával a lábára/talpára nehezedik a gyermek. Ez igen nagy megterhelést jelent az addig "használaton kívüli" izmoknak. Nagyon gyakran teljesen kifordított lábfejjel kezdik a felállást, ezt érdemes mihamarabb korrigálni úgy, hogy a lábujjak előre nézzenek, és ezt a pozíciót az állás során is megtartani. Én már ekkor javasolnám szupinált talpú szandál viselését.

A "szupi szandik" talpa némileg kifelé döntött, így a gyermek talpának belső oldalát kicsit tehermentesítik, ekkor az izmok helyzete jobban közelít a fiziológiáshoz. Ezt a pozíciót viszont fent kell tartani járás közben is, ezért fontos, hogy a szár magas, a kéreg pedig megfelelő keménységű legyen.

A bedőlő boka nem feltétlenül végleges állapot, sokat lehet rajta javítani, de gyönyörű boltozatokat csak igen ritkán tudunk már kialakítani. Fontos az izmok korrigál helyzetben való tornáztatása. A kemény talajon (parkettán, járólapon, betonon) való járás nem tesz jót a lábnak, ezért bentre is adjunk szupi szandit a gyerkőcre. A homokos, kavicsos, füves, egyenetlen talajon való járás jó, mert megdolgoztatja a talp izmait. Otthon lehet kislabdát két talp között szorítgatni, apró tárgyakat a földről felszedni, rajzolni lábbal, stb.

A boltozatemelős cipők, talpbetétek használata csak idősebb korba vagy nagyobb testsúlynál ajánlott. Ha egy, még aktívan alakítható boltozat alá emelőt adunk, akkor az átveszi az izmok szerepét, s így azok csak "rápihennek", passzívak lesznek. A szupinált talp az izmokat aktív munkára ösztönzi, így segít a boltozat kialakulásában. A magas szár és a kemény kéreg pedig megtartja a jó helyzetet.

bedőlő boka szupinált cipő boltozatemelők

2015\06\01

Mire figyeljünk? II. (összefoglaló)

Ebben a bejegyzésben összeírom azon általános mozgásbeli (és egyéb) eltéréseket, melyek a leggyakoribbak, illetve melyekkel mindenképpen szakemberhez kell fordulni. Nem tudom felsorolni az összes lehetséges eltérést, de az itt leírtak támpontot adhatnak.

  Aszimmetrikus vagy furcsa testtartást, illetve végtaghelyzetet látunk a babánknál, esetleg ezek már rögzültek is (kifli alakban fekszik, valamelyik végtagja lóg, fejét csak egy irányba tartja..)

  Túl erős a végtagok, ujjak hajlított helyzete, vagy éppen ölbe véve végtagjait, törzsét, fejét hátra feszíti. (akár hason fekve is) Ezeknek ellentéte, mikor "kifolyik" a gyermek szülei kezéből, izmai "tészta tapintatúak".

  Szopási, nyelési nehézség. (csak egyik oldali emlőből tud szopni, a másiknál sír, elutasít)

  Egyáltalán nem sír, vagy épp állandóan sír, vigasztalhatatlan, nyugtalan.

  Nincs szemkontaktus.

  Háton fekve törzsét homorítva, fejtetőn tolja magát, és így közlekedik. (hason "repülőzik")

  Ülve közlekedik (popóján húzza magát előre).

  Térden járva közlekedik a normál járás helyett.

  Lábujjhegyen áll/jár.

  A huzamosabb ideje járó gyermek sokat esik, nem tud megtanulni biciklizni, ugrókötelezni, túl hamar elfárad.

  Egy mozgásformát nem, rendkívül megkésve, vagy aszimmetrikusan végez.

Bővebben és részletesebben az előző bejegyzésekben írtam le az eltéréseket.

összefoglaló mozgáseltérés

2015\05\29

Mire figyeljünk? I. (összefoglaló)

Az előzőekben leírtakat összegzem most kicsit, hogy mi az, amire oda kell figyelni, ami problémát okozhat gyermekünk mozgás- és más területen való fejlődése szempontjából.

Nagyon fontos, hogy a szülői megérzések a legtöbb esetben helytállóak, még akkor is, ha az egészségügyben dolgozó szakemberek egy része hajlamos a probléma bagatellizálására. Ha valaki úgy érzi, hogy gyermeke "olyan furcsán" csinál valamit, vagy "ennek szerinte nem így kellene kinéznie/lennie", de nem tudja, hogy pontosan hogyan, inkább forduljon több szakemberhez, míg kielégítő választ nem kap. Ha kiderül, hogy probléma van, akkor a korai terápia nagyon fontos, és eredményes, ha pedig nincs probléma, akkor megnyugodhatnak a szülők.

Amit le kell szögeznünk, hogy lusta csecsemő nincs! Vannak habitusból adódó különbségek. Akadnak örökmozgók és szemlélődő beállítottságú apróságok is, de mozgásukban, képességeikben a koruknak megfelelő követelményeket teljesíteniük kell. Sok esetben frusztrációt is okoz a kicsinél, mikor ő már szeretne egy adott mozgásformát végezni, de valamilyen gátló tényező ezt nem engedi. Ilyenkor jön a mérgelődés, sírás, csapkodás, repkedés, stb. sokszor 2-3 terápiás alkalom is "csodákra" képes. 

A másik igen gyakran hallott mondat a "Majd kinövi.", de a legtöbb esetben nem! Lehet, hogy valamelyest korrigálódik a probléma, vagy mással kompenzál, de nem növi ki.

Semmi olyat ne végeztessünk a gyermekkel, amit ő még önállóan kivitelezni nem tud. Ne ültessük! Ne járassuk! Ha a kicsi még nem tudja egyedül, akkor az izomzata még nem erősödött meg eléggé ahhoz a mozgásformához. Az "ültetett gyereknél" gerincproblémák alakulhatnak ki. A "járatott gyerek" pedig elhagyhatja a mászást, hibás mozgások rögzülhetnek, melyek ízületi problémákat okozhatnak. Ezen okok miatt inkább hanyagoljuk a járássegítők alkalmazását is.

összefoglaló tévhitek

2015\04\15

Járás

Mikor gyermekünknek már sikerült felkapaszkodnia állásba, csakhamar el fog indulni felfedezőútjára az ülő- és fekvőalkalmatosságok mentén oldalazva. Így már igen sok új dolgot meg tud vizsgálni, ahogy nő, egyre több tárgyat elér, húz le az asztalról, ágyról, később fel is tud mászni az alacsonyabb bútordarabokra. Ez egy rendkívül izgalmas időszak a számára, éppen ezért a kicsiben sokszor nincs is túl nagy vágy a továbblépés iránt. Remekül elmászkál, ha valami érdekli, feláll, megvizsgálja. Sokszor észre sem veszi, mikor elengedi a kapaszkodót - mert muszáj valamit mindkét kezével fognia - tehát elkezdi gyakorolni az önálló állást. Egyre bátrabb lesz, átkapaszkodik egy-egy távolabbi bútorra, majd egy-két lépést önállóan is megtesz. Akkor mondhatjuk, hogy egy gyermek önállóan jár, mikor már nem kapaszkodva, hanem a földről önállóan feláll, és úgy indul el. Az oldalazástól az önálló járásig tartó időszakot a 12-18 hónapos kor közötti időszakra tesszük.

Az első lépések mindig bizonytalanok, széles alapúak, kis kezeiket általában csecsemőtartásban (derékszög a vállban, könyökben), sokszor ökölbe szorítva tartják. A sok gyakorlással ennek, az erős koncentráció miatt kicsit kényszeres tartásnak, oldódnia kell. 

A felállás és az önálló járás közti időszakban a mászás dominál. Fontos, hogy gyermekünk minél többet másszon, ne erőltessük a járást, ne adjunk neki járássegítőt és mi se járassuk csemeténket! Ezen segédletektől hibás mozgások, egyensúlyi problémák alakulhatnak ki.

Mindenképpen szakemberhez kell fordulni, ha gyermekünk még 18 hónaposan sem próbálkozik a járással, ha "kacskán" jár, ha térden vagy lábujjhegyen indul el, ha lábujjait erősen "bekarmolva" tartja, ha még 1,5-2 évesen is csecsemőtartásba vagy akár ökölbe szorítva tartja kezeit, ha biceg vagy egyik lábával mindig csak a másik mellé lép, nem pedig túl azon.

járás oldalazás járatás

2015\04\02

Felállás

Mikor csemeténk kizárólag a mászást használja, mint közlekedési forma, akkor már valószínűleg lesz olyan gyakorlott és erős, hogy különböző tereptárgyakban megkapaszkodjon és térdelésbe emelkedjen. A négykézlábra állással kibővült a látótere, a mászás segítségével pedig könnyedén szemügyre veheti az új dolgokat, s ha már ott van, miért ne emelkedne még egy szinttel feljebb? Ebből a helyzetből fogja aztán állásba húzni magát. A legideálisabb az lenne, ha a térdelésből egyik lábát talpra tenné, és így, egy lábbal tolná fel magát álló helyzetbe, majd a másik lábát az előző mellé zárná. A kezdeti próbálkozások során ez sajnos igen ritka. A legtöbb gyerek két kezével húzza fel magát, lábaikkal pedig egyszerre tolják magukat állásba. Sokszor még teljesen ki is fordítják a lábfejüket. Visszaülésnél eleinte a fenékre tottyanás verziót használják, később előtte leguggolnak, csak jó idő elteltével ereszkednek egy lábról féltérdelő helyzetbe.

Amivel otthon lehet segíteni az, hogy a nála magasabb kanapé, dohányzóasztal, stb. helyett egy kisebb tárgy (zsámoly, kisszék, kisdoboz) mellett próbálkozzon a felállással. Ilyen esetben a két keze alacsonyabban lesz, így velük, és lábaival is csak tolni tudja magát, de még ekkor sem garantált az egy lábas verzió. Ha mellette vagyunk, saját kezünkkel is segíthetünk úgy, hogy egyik lábát talpra tesszük, és így tartjuk a felállás alatt. Összességében viszont nem kell erőltetni a felállást, nem kell külön gyakoroltatni vele.

Mikor már huzamosabb ideig álldogál, akkor érdemes szupinált talpú szandált beszerezni, és azt a lakásban is ráadni. A szupinált talp mindenképpen szükséges, ha a pici bokája befelé dől, ha nem, akkor is érdemes olyan szandit választani, ami nem túl puha talpú, nincs benne boltozatemelő és főleg, jól tartja a bokát.

Néhány hetes gyakorlás után már elkezd a kicsi egy lábbal is felállni. Valószínűleg most is lesz egy preferált oldal. Baj csak akkor van, ha 2-3 hónap múltán sem áll fel soha másik lábbal, sőt később a lépcsőzés sem megy neki váltott lábbal, csak lép-zár technikával. Ekkor érdemes szakemberhez fordulni.

Ha álló helyzetben nagyon "bekarmol" lábujjaival, bokái nagyon bedőlnek, vagyis a később kialakuló hosszanti boltozat helyén "meg van roggyanva" a talpszerkezet, mutassuk meg szakembernek a kicsi lábát.

A térden járást, mint közlekedési formát semmiképpen se hagyjuk állandósulni!

felállás mászás bedőlő boka szupinált cipő

2015\03\29

Mászás

A négykézlábra állás tudományának elsajátítása után már nem kell sokat várni, hogy csemeténk mászásra adja a fejét. Mint már említettem, eleinte előre-hátra viszi testsúlyát, hintáztatja magát, majd egyik kezét előrelendítve elindul előre. Először persze csak egy-két lépést halad, de az is lehet, hogy azonnal összerogy, mert ekkor próbálja ki magát először a négy helyett három pontos alátámasztásban. Ha nem is megy elsőre, kis gyakorlás után hozzá fog erősödni, és utol sem fogjuk érni. A kezdeti időszakban nagy valószínűséggel felváltva fogja használni a már ismert, és az új mozgásformákat. Mikor már biztonságosan mászik, előrenyúl egy tárgyért, megragadja, és oldalra kiülve játszik vele. Ez az időszak jó, ha viszonylag sokáig tart, nem kell erőltetni a felállást. A mászás, előrenyúlás, kiülés oldalra alaposan körbeerősíti a törzs- és a medence körüli izmokat, amire nagy szükség lesz az állás, járás során.

A mászást már mindenképpen nyújtott ujjakkal kell végeznie. Otthoni segítségként lehet a már korábban említett tüsi párnás, labdás gyakorlatokat végezni, de ha még mindig ökölben tartja a kezét, mindenképpen szakember segítségét kell kérni. Popóját ne hátratolva, sarka felett tartsa, mert az izomgyengeségre utal, és ha azt a pozíciót szokja meg, nem is fog rendesen megerősödni. Segíthetünk neki, ha kis otthoni akadálypályát készítünk, ahol fel-le, keresztül-kasul kell mászkálnia a tereptárgyakon (pl.: nagy párna, pici sámli, sok takaró összehajtva egymáson, utazóágy vagy sátor összecsukva, stb.). Próbáljuk meg mászás közben popóját kicsit előre tolni, hogy több súly kerüljön a karjaira.

Aggodalomra ad okot, ha mászás közben egyik lábát mindig talpra teszi, úgy lép előre vele. Ennek a mozgásformának semmiképpen sem szabad rögzülnie, így ha észrevesszük, azonnal szakemberhez kell fordulni. Hosszútávon a medence és a gerinc elcsavarodását és a csípő kitekeredett helyzetben való megerősödését okozhatja, ami gerincferdülés és csípőprobléma előfutára lehet.

Ha még 10-11 hónaposan sem próbálkozik a mászással, ha ökölben tartja a kezét, ha fejét nem emeli kellőképpen, ha valamelyik végtagját nem használja olyan intenzíven, ha lebiccen valamelyik oldalra, ha mindig csak egyik kézzel nyúl tárgyakért, ha kizárólag egyik oldalra ül ki, ha popóját nagyon hátratolva tartja, ha hátában ívet látunk oldalra, vagy túl homorú, hasa nagyon beesik, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni.

négykézláb mászás akadálypálya

2015\02\23

Ülés

A helyesen kivitelezett ülés az, mikor gyermekünk a négykézláb helyzetből oldalra kiteszi a popsiját, így z ülésbe kerül. Ebben a pozícióban egyik lába térdben behajlítva maga előtt, míg másik maga mellett helyezkedik el. Először még mindkét kezével támaszkodni fog, majd - egy kis gyakorlás után - egyik kezével elkezd manipulálni, játszani. Ha már ez is megy, tenyereivel egyre közelebb lépked törzséhez, egyre magasabbra tolja azt, míg végül izmaival függőlegesbe húzza magát. Gyakran itt is van egy kedveltebb oldal, vagyis sokáig az egyik oldalra jóval többször rakja ki a popóját. Amikor elkezd mászni, ez a probléma általában megoldódik, mivel a játék és bujkálás közben néhány helyre csak úgy fér be, ha a másik oldalra ül ki. Amikor a z ülés már rutinosan megy, akkor a maga mellett lévő lábát előrehúzva kis terpeszben ül, és így játszik.

Amire nagyon fontos felhívni a figyelmet, hogy soha ne ültessük a kisbabánkat! Amíg magától nem teszi ki a popóját oldalra és nem egyenesedik fel, addig semmiképpen ne erőltessük az ülést. Ez nem azt jelenti, hogy amíg ráadom a zoknit vagy cipőcskét, ne ültethetném a térdemre, hanem azt, hogy a magától még nem ülő gyereket ne párnázzam ki a kanapén, hogy megmaradjon ülve, akármennyire is kíváncsi a kicsi, a babakocsit ne állítsam ülő helyzetbe, stb.

A mi kisfiunk sem sokáig bírta a vízszintes pozíciót, nem kötötte le az égbolt és a fák látványa. A babakocsi kérdést mi úgy oldottuk meg, hogy egy, a babakocsival egyazon széles, nagyobb darab szivacsból vágtunk egy háromszöget, egy éket, amit behelyeztünk a popója alá, így az egész háta feltámaszkodott a kocsi háttámlájára, és nem a keresztcsontjára hatott a nyomás, hanem eloszlott az egész hátán. Mindezt a háttámla legkisebb döntésében.

Ami még nagyon fontos, hogy sok baba a négykézláb helyzetből a sarkára ül hátra. Ezzel nincs is semmi baj, ezt nyugodtan csinálhatja. Az viszont már problémákhoz vezethet, ha ebből a helyzetből popója becsúszik a két sarka közé. Tudom, hogy ez egy jógapozíció is, de a kicsiknél nem szerencsés ez a helyzet. Ennél a helytelen ülésnél a csípő egészen befelé fordult helyzetben van, és a térd belső szalagjaira meglehetősen nagy nyíróerő hat (főleg, ha így még fel-le ugrálgat is a popójával). Ez az állandósult pozíció okozhat a későbbiekben a csípő befelé fordulása miatti csámpásságot, "x" lábat, vagy a megnyúlt szalagok miatt ízületi problémákat. Ez persze nem feltétlenül lesz így mindenkinél, de szerintem egy kis odafigyelést megér. Csak tegyük egyik lábát behajlítva törzse elé, így máris z ülésbe kerül.

Ha még a mászás alatt is mindig csak az egyik oldalra ül ki, ha függőleges helyzetben nagyon púposan ül, vagy valamelyik oldalra elhajlik törzse vagy feje, esetleg nem tud előre tett, nyújtott lábbal megülni, akkor érdemes szakemberhez fordulni.

 

ülés ültetés z ülés beül sarkai közé

2015\02\18

Négykézláb helyzet

A kúszás után, illetve vele egy időben elkezdődik a próbálkozás a négykézlábra állással. Eleinte mindkét térdét egyszerre húzza hasa alá, vagy két karjával tolja magát hátra annyira, hogy popója megemelkedjen. Ez a későbbiekben átalakul úgy, hogy váltva húzza be a lábait vagy váltott kézzel tolja fel magát. Két keze válla alá kerül, ujjai nyújtva vannak, törzse, combja és lábszára egymással hozzávetőlegesen derékszöget zár be. Fejét megemeli, előre néz. Ebben a helyzetben elkezd hintázni. Ez készíti elő a mászást, ilyenkor a testsúlyáthelyezést gyakorolja. A négykézláb az első olyan testhelyzet, amelyben a törzse nem érintkezik a talajjal, hanem csak négy pontos az alátámasztás. Ez igen nagy váltás, és a törzs izmaitól egy egészen másfajta és sokkal nagyobb izommunkát igényel, úgyhogy ne lepődjünk meg, ha ez az időszak egy kicsit hosszabb ideig tart. 

Ha ujjait még mindig nem nyújtja ki teljesen vagy kezét ökölbe szorítva tartja, elővehetjük itt is a tüsi labdát vagy ülőpárnát, és rajtuk kopogtatva, vagy végighúzva a tenyerét ösztönözhetjük ökle nyitására, ujjai nyújtására. Ha nagyon hátratolja a popóját úgy, hogy szinte már a sarkát éri, az utalhat kar- vagy tözsizmai gyengeségére. Finoman megpróbálhatjuk előre helyezni testsúlyát popója előretolásával. Ha fejét nem emeli fel, lógatja, egy zenélő, színes, kedvenc játék szemmel való követésével megpróbálhatjuk rávenni, hogy emelje előre tekintetét. Az itt felsorolt módszerek otthoni kiegészítések, nem helyettesítik a szükséges terápiát.

Ha még 8 hónaposan sem próbálkozik a négykézláb helyzettel, ha ujjait erőteljesen hajlítja vagy kezét ökölbe szorítva tartja, fejét nem emeli fel vagy ferdén tartja, törzsében oldalra ív van, vagy hasát nagyin beejti, esetleg úgy vesszük észre, hogy valamelyik végtagjával nem tartja úgy magát, mint a többivel, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni.

csecsemő fej négykézláb ököl