Járás

Mikor gyermekünknek már sikerült felkapaszkodnia állásba, csakhamar el fog indulni felfedezőútjára az ülő- és fekvőalkalmatosságok mentén oldalazva. Így már igen sok új dolgot meg tud vizsgálni, ahogy nő, egyre több tárgyat elér, húz le az asztalról, ágyról, később fel is tud mászni az alacsonyabb bútordarabokra. Ez egy rendkívül izgalmas időszak a számára, éppen ezért a kicsiben sokszor nincs is túl nagy vágy a továbblépés iránt. Remekül elmászkál, ha valami érdekli, feláll, megvizsgálja. Sokszor észre sem veszi, mikor elengedi a kapaszkodót - mert muszáj valamit mindkét kezével fognia - tehát elkezdi gyakorolni az önálló állást. Egyre bátrabb lesz, átkapaszkodik egy-egy távolabbi bútorra, majd egy-két lépést önállóan is megtesz. Akkor mondhatjuk, hogy egy gyermek önállóan jár, mikor már nem kapaszkodva, hanem a földről önállóan feláll, és úgy indul el. Az oldalazástól az önálló járásig tartó időszakot a 12-18 hónapos kor közötti időszakra tesszük.

Az első lépések mindig bizonytalanok, széles alapúak, kis kezeiket általában csecsemőtartásban (derékszög a vállban, könyökben), sokszor ökölbe szorítva tartják. A sok gyakorlással ennek, az erős koncentráció miatt kicsit kényszeres tartásnak, oldódnia kell. 

A felállás és az önálló járás közti időszakban a mászás dominál. Fontos, hogy gyermekünk minél többet másszon, ne erőltessük a járást, ne adjunk neki járássegítőt és mi se járassuk csemeténket! Ezen segédletektől hibás mozgások, egyensúlyi problémák alakulhatnak ki.

Mindenképpen szakemberhez kell fordulni, ha gyermekünk még 18 hónaposan sem próbálkozik a járással, ha "kacskán" jár, ha térden vagy lábujjhegyen indul el, ha lábujjait erősen "bekarmolva" tartja, ha még 1,5-2 évesen is csecsemőtartásba vagy akár ökölbe szorítva tartja kezeit, ha biceg vagy egyik lábával mindig csak a másik mellé lép, nem pedig túl azon.