Ha az újszülöttet kézben tartjuk, arccal a talaj felé és párhuzamosan azzal, akkor ő egy-egy pillanatra megemeli a fejét, majd visszaejti azt. Ez már a fej későbbi tudatos emelésének és megtartásának előfutára. Körülbelül 2 hónapos korig még nem tudja huzamosabb ideig megtartani a fejét 45 fokos szögben. Az első hetekben, amikor sík talajra hasra fektetjük, arcára teszi le a fejét, először ebben a pozícióban próbálja emelgetni. Lassanként kezdi középre fordítani, eleinte már a mozgás közepén elfáradhat, és orra ejti buksiját vagy nem emeli elég magasra, és félúton elakad az orrában. Jó pár nap, 1-2, esetleg 3 hét is eltelik, mire tökélyre fejleszti tudományát. A lényeg az, hogy egy nap többször fektessük hasra néhány perc erejéig, lehetőség szerint a talajra vagy kemény matracra. Amire figyelni kell, hogy próbálkozik-e fejének megemelésével? Ha egyáltalán nem látunk szándékot a mozgás gyakorlásának elkezdésére, vagy ha erőteljesen, sokáig homorít, karjait hosszan elemeli a talajról és egész testében megfeszül, "repül", akkor érdemes szakemberhez fordulni.

Az első néhány hétben a csecsemő hasra fektetéskor lábait maga alá húzza, ez természetes. 2 hónapos korra már nyújtott alsó végtagokkal helyezkedik alkartámaszba.

Alkartámaszban először ökölbe szorítva tartja a kezét, jó néhány hét telik el a nyújtott ujjal való támaszkodásig. Karjai először széles alapon támaszkodnak, fokozatosan hozza be őket teste középvonala irányába. Végül váll alatt támaszkodik és ujjait nyitogatja, megpróbálhat előrenyúlni egy játékért.

4-5 hónaposan már felnyomja magát tenyértámaszba, forgatja fejét, szabadon nézelődik, kaparássza a talajt, próbálkozik tárgyak után nyúlni.

Eleinte még nem elég erősek karjai, hogy hosszan megtartsák a tenyértámaszt, így sokszor előfordul, hogy visszabicsaklik alkartámaszba, vagy hintázik egyet homorításban, és utána teszi le a talajra karját, majd próbálkozik újra feltolni magát.

Itt is arra kell figyelni, hogy látjuk-e a szándékot, a mozgásra való törekvést? Az ökölbe szorított kéz eleinte fiziológiás, de szépen oldódnia kell, arra figyeljünk, hogy nyitogatja-e tenyerét támaszkodás közben, még ha utána vissza is húzza ökölbe? Nem tartja-e nagyon görcsösen ökölben a kezét? Szabadon forgatja-e fejét? Nem néz-e sokkal többet egy irányba? Nem csak egyik oldalra teszi-e le fejét pihenésnél? Nem billen-e mindig egyik oldalra a kis feje? Egy-egy "repülés" normális, egy új mozgásforma létrejöttének velejárója lehet. Arra figyeljünk, hogy nem "repül"-e túl sokat, túl hosszan, túl görcsösen? Ha észreveszünk valamit, ami esetleg probléma lehet, érdemes szakemberhez fordulni.

A fej másik irányba fordítását segíthetjük színes játék, csörgő szem előtt való lassú elhúzásával a ritkábban használt irányba. Mi is helyezkedhetünk a kevésbé preferált oldalra, és onnan szólíthatjuk, énekelhetünk. Az ujjak nyújtását segíthetjük, ha különböző tapintatú anyagokon és/vagy labdán vagy saját testén, mellkasán húzzuk végig nyitott tenyérrel a kis kezét. Ezek viszont nem helyettesítik a terápiát.